Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

246gyűlöltek, mint a protestánsok” (339 1.); „Morvaországbanugyan egyedül az ő jószágain éltekeretnekek” (353 1 ) s Pozsonyban mégis hogy amagyar protestánsok irtója, a „magyarirtássá fajultprotestáns üldözés” támogatója. Ugyan vajjonhát mi történt. Pozsonyban? Mit tett az a Szelepcsényi?Acsády szerint 730-ra ment a beidézettekszáma, de hogy megszabadult mindenki, aki írásban elismerte, hogy bűnös a lázadásban shogy végül csak 93-at ítéltek halálra, de ezekbüntetését is a király tömlöcre változtatta, egyrészök pedig – a legszájasabbak – Buccaribavagy Nápolyba gályarabságra küldetett.Már most bántak-e valahol külföldön kíméletesebbena rebellisekkel s maga az eredményis nem azt mutatja-e, hogy jobb volt ezeknekSzelepcsényi kezébe kerülniök, mintha valamelykatona vezette volna az ítélkezést? Különben aprotestáns nagyképüsködéshez tartozik az is, hogyezeket az elítélteket is a hit vértanúivá magasztaltákfel, holott pedig egyszerűen politikai bűntényeikértítéltettek el. Angyal még hozzáteszi,hogy Thököly emberei 1683-ban, a város pusztításakor,30000 arany váltságdijat követeltek anagyszombatiaktól, illetőleg a káptalantól, mivelhogy prédikátoraikat is ezen összegen kellett agályarabságból kiváltaniuk. (Thököly II. 43 1.)Tehát még azt a váltságdíjat is a katholikusokkalfizettették meg!Az Ampringen-kormányzat különben csak1679. őszig tartott. Időközben ugyanis nagyonváltoztak a külső politikai viszonyok, ami tetemesvisszahatással volt Lipót további magatartásáraés a kurucok sorsára. A kurucok előnyérevált, hogy 1676-ban Ahmet halála után KaraMusztafa lett az új nagyvezér s hogy itthonThököly Imre állt az élőkre; Lipót politikáját