Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

220a politikában egyikök sem követte Bethlent. (Szilágyiművei: I. Rákóczy György. 1893. és II. RákóczyGyörgy 1891.)Így aztán magamagának mond ellen Acsády,midőn mégis azt állítja, hogy I. Rákóczy „híven követtenagy elődje, Bethlen Gábor politikáját”. (312.1.) Még álmában sem; ami már abból is kitetszik,hogy a II. Ferdinánd ellen tovább küzdő nyugatiprotestánsok sokáig nem tudták szövetségökbebevonni, mivel mindig keveselte a hadi költséget,amit felajánlottak neki. Végre, hosszas alkudozásokután, – már meghalt Pázmány -, 1643-banmégis megkötötte a svédekkel és frauciákkal aszövetséget s miután a portától is kapott engedélyta háborúra, – szégyen a büszke magyarra – megindultIII. Ferdinánd király ellen, a vége azonbanennek is, mivel a szultán időközben ismétvisszavonta az engedélyt, a linzi béke lett (1645-ben). A király újból megerősítette a bécsi békét,azon új mozzanattal, hogy a vallásszabadságot ajobbágyokra is kiterjesztette. Utána azután (1648-ban) a westpháli béke a prágai fölkeléssel kezdődött30 éves nagy vallási háborúnak is véget vetett.Ha ezen egész időszak alatt, különösen atemplomok miatt, folytak is tovább a régi zsörtölődéseka protestánsok és katholikusok között,ami abban a korban máskép nem is képzelhető,azonban a katholikusok számbeli túlsúlya folytánaz előbbi erőszakos kitörések többé nem ismétlődtek.S miután, mint Acsády is kénytelen bevallani,II, és III. Ferdinánd alatt „a császárirendszer sem juthatott nálunk még teljes diadalra”(316. 1.), alig volna valami érdekes mondani valójaerről a Bethlent követő 30 évről, vagy amintnevezi, a linzi béke koráról (304-319. 1.), hanem tartaná szükségesnek most, mintegy postfesta, utólag elmondani lesújtó kritikáját ezen