Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

82Azért Acsády a tényekkel kerül újból összeütközésbe,midőn ismételten kiemeli Zsigmond vallásostürelmességét, ami abba a korba nehezen illikbele; valamint akkor is téved, midőn kiváló dicsfénybenmutatja öt be, mint királyt. Az igaz,hogy az alsóbb elemeket pártolta, úgy a városipolgárságot is; de hát ezt egyrészt amiatt tette,mert pénzt remélt tőlök, másrészt a főurakellenében, akik az idegenek pártolása miatt nemszerették, valakire mégis csak kellett támaszkodnia.Egészben véve pedig igaz az, amit Szilágyi történetemond, hogy félszázados uralkodása alatt– ide-oda kapkodva – sok tekintetben teljesítetlenülhagyta a személyéhez fűzött várakozásokat.(III. 593. 1.)Amit pedig végül ismételten kell megrónomAcsádyban, az az, hogy a legújabb, a 16. füzetébenis, folyton dicséri Zsigmondot, magasztalja érdeménfelül, mint látszik, csupán azért, mert zsidóbarátvolt. Emiatt pedig senkinek sem szabad kedveznia történelem rovására. A történetnek tárgyilagosnakkell lennie. Valamint t. i. az előbbi füzetében,úgy ebben is újból visszatér arra, mintha azvalami faji dicsőség volna, hogy a könnyelmű emberta zsidók segítették a pénzforgatásban. Hiszentudja Acsády jól, mert ismert tény, hogy Zsigmondnem az „ősi türelmes politikából” (578. 1.)s nem ingyen szerette a zsidókat. S mégis nagy garralkiemeli, hogy Zsigmond az első, ki magánföldesúrnak„különös kegyelemből” megengedte, hogyjószágain zsidót telepíthessen, mely joggal eddigcsupán a korona élt. A király 1388-ban KanizsayJános esztergomi érseknek és testvéreinek adtameg a kedvezményt (?), hogy családi városukba,a fallal kerített Kismartonba zsidókat telepíthessenek.Ugyan e jogot nyerték Garay Miklósés János (1393). Az új telepesek – úgymond –