Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

430bizonyult, hogy olyasmit védelmez, ami nincs, shogy negatív működésével soha sem lesz képesMagyarországon ipart teremteni. A kereskedelmitársaság keletkezése percétől magában hordta azenyészet csíráját. (Szilágyi tört. IX. 574-81. 1.)Majd több pontba foglalja azt a különbséget,mely közte és Kossuth között fenforog. A többi -között ezt mondja. „Én az engesztelésnek, capacitationak,kölcsönös érdek-kimutatásnak és kibénítésnek,szóval: a polgári csendes reformnakvagyok fel nem fogott, félreismert, és ekképegyetemes, vagy legalább a hosszú sőt ősz szakállúfiatalság gratiajábul kiesett szerencsétlentanárja; t. Kossuth úr ellenben a meg nem szűnőizgatásnak, fenyegetéseknek, minden alku-kirekesztésnek,a kormánynyali legmerészebb ujjhúzásnak,szóval: a már csak hajszálon függő revolutiónaksokak által egekbe emelt, sőt bajtársaiáltal istenített hőse”.„És azért – folytatja tovább – a Hazaszent nevére kérem Önt, lépjen le agitatiójánakazon veszélyteljes teréről, melyre újabban állott,sőt nemesb érzelméhez fordulva, alázattal esedezem:mondjon le a politikai vezérségről is általán.Mert Ön, higyen szavamnak, éppen nem arravaló. Minthogy roppant eszének és kivált azonkülönös kitalálási talentumának dacára, melylyelbár mit is bekapatna kivált az ifjúsággal, okosságabizony oly parányi, ítélőtehetsége pedig valóbanoly szomorítólag pici, mihezképest csábításra,előítéletek terjesztésére, izgatásra el vanugyan s pedig nagy mértékben látva mind azonkellékekkel, melyek az efféle szerepviseléshez megkívántatnak;ámde egyenesen tagadom, hogy csakegyetlen egyikével is bírna azon qualificatioknak,melyek politikai vezérségre, zavart eszmék rectificatiojáraés népek békés útoni boldogításáraelkerülhetetlen szükségesek”. (311. 1.)