Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

62újra legátust küldött az országba, kit „valóságosdictatori hatalommal ruházott fel.” Ez Gentilisbíboros volt, akiről, különösen erőszakosságárólés kapzsiságáról nem tud elég rosszat mondani.Mikor ez megérkezett, hogy Tamás érsek akkoráramár kitűnően előkészítette „a pápás trónkövetelő”számára a talajt. A közhangulat mindinkább Károlyjavára fordult, a közvéleménynek – meddő kísérletekután – más trónjelöltje többé nem volt,meg kellett tehát barátkoznia az eszmével, hogyAnjou Károlyt fogadja királyává.Midőn tehát Károly a péterváradi kolostorból,ahol a mozgalmas éveket átélte, 1308. őszénGentilissel Budára jött, már nyert ügye volt.A királyválasztó gyűlésen aztán egyhangúlagkirálylyá is választották. Gentilis elnökölt s– úgymond – csaknem elrontotta védence ügyét.Abból indult ki, hogy a szentszéknek joga vana magyar koronával rendelkezni. A hallgatóságbanerre zajos ellenmondás hangzott. Azt kiáltották:nem akarjuk, hogy a pápa adjon királyt az országnak!Gentilis erre megmagyarázta szavait,a választók a pápának csupán megerősítő jogátismerték el s egyhangú lett a választás. A Lászlóvajdától visszaszerzett koronával mégis koronáztáks Károly a magyarok egyik legderekabb királyáválett. A pápai legátus még egy ideig – Acsádyszerint – a király „nyakán ült”, míg végre1311. szeptemberében távozott. (401-9. 1.)Hát ezekre a vádakra csak az a feleletünk,hogy a pápának még akkor sem lehetne igenszemrehányást tenni, ha csakugyan rá akartavolna erőszakolni a magával tehetetlen nemzetreKárolyt, mert jó királyt adott volna nekik. Ezaz eljárása is a középkori keresztény jogi felfogásés különösen a pápának nemzetünkhöz valórégi és akkori viszonya értelmében egészen más