Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

33Ez igazán megható; csoda, hogy az országnem roskadt össze ennyi baj alatt, pedig nemroskadt össze, egyszerűen azért, mert Acsády –ezeket mondva – vagy téved, vagy nagyszerűenámít, de mindkét esetben nem igazat mond.Kálmán királyról van t. i. a szó, a ki 3 guastallaizsinaton lemondott valamiről. Miről? A főpapikinevezési jogról? Szó sincs róla. Főpapkinevezésijoga csak szt. Istvánnak, mint pápaikövetnek volt. Hát akkor miről mondott le? Azinvestituráról. No hát ez egészen más! Az iuvestituranem főpap-kinevezési jog, hanem az a nyugotrólhozzánk becsúszott visszaélés, mely szerinta király a kinevezett új püspököt gyűrű és pásztorbotátadása mellett a püspöki javakba bevezette.Ezek a jelvények eredetileg csakis apüspöki állással egybekötött világi jogosítványokatakarták jelezni; de mivel a közvéleménybenaz a balmeggyőződés támadt, hogy a fejedelem,midőn valakit a püspökségbe beruház (investiál),tulajdonképen magát a lelki hatalmat adományozza:ezért küzdött ezen hűbéri szagú intézményellen VII. Gergely és Kálmán követei akirály nevében csak erről mondtak le: „a püspökökinvestiturájáról, melyet elődeink gyakoroltak, lemondunk. Ennyit mondtak a zsinaton és nem mást.Menjünk tovább. A püspököket azon időben,szt. István után, az egyházjog szabványai szerint,miután ez a kegyúrhoz, ha mindjárt király is,nem tartozik, a káptalanok választották. De hogyan?Bolics a Magyar Egyháztörténetében, hazaiforrások nyomán, részletes példákkal, illetőlegválasztási esetekkel igazolva, elmondja ezt.(II. köt. 1890. 113. k. 1.)Hogy valaki magyar püspökké lehessen, szükségesvolt a király előleges beleegyezése a választandószemélyébe, a káptalan többségének