Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

424szabadelvűek is programmra gondoltak s Deáknak,miután Széchenyi is kiadta pártonkívüli Pol. Programmtöredékeit,szintén sikerült 1847. jún. 5-éna liberálisokat egy közös programmban egyesíteni.Az események fejlődéséből íme előreláthatóvolt már, hogy Széchenyi bizony rövidebbet foghúzni Kossuth mellett s hogy hirdetett egymásutánja:előbb gazdaggá, azután szabaddá tenni anemzetet, Kossuth ellenkező politikájával nemállja ki a versenyt.Ennek nem utolsó oka – valljuk meg -Széchenyi egyéniségében, abban a bizonyos modorbanrejlett, mely az emberek közt úgy a magánviszonyokközött, mint a politikai alakulásoknális nagy szerepet szokott játszani.A vonzó, kedves modor a nagy tömegekresokszor jobban hat a legéletbevágóbb, de kevésbéértett igazságnál. Ez hiányzott Széchenyinél.Személye nem volt rokonszenves, állandóbarátságát nem bírta senki. Bárki jutott közelébe,érezte a nagy férfi személyes befolyásánakellenállhatatlan varázsát, de érezte azt is, hogyez az ember nem tud ösztönszerűleg szíves lenni,hogy meleg rokonszenvvel senki iránt nem viseltetik.Csak nagy eszméinek él. A nagy férfiakátka súlyosodott reá, hogy magánosan élik életekets hogy a kedélyesség élvezete, mely utánnéha sóvárognak, családjuk körén kívül elkerüliőket. Ebédjei fényesek voltak s estélyei kedvesek,de azért még sem érezte magát nála otthonosansenki. (Pulszky: Gróf Széchenyi István.Bpesti Szemle 1874. 30. 1.)Ilyen volt ő politikai irataiban is, bizonyoszelus amarus jellemezte, melyet megbámulnaksokan, de szeretni, kevesen szeretik.Kossuth ellenben csillogó szavú, fényes tollú,behízelgő modorú volt. Emberek között enneknagy hatása szokott lenni.