Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

35innen az az állandó rögeszméje, hogy a főpapikinevezési jog a király joga, tehát világi jog éshogy szt. István alatt afféle germán „államegyház”volt, az állammal teljesen összeolvasztottvalami. Ilyen értelemben mondja a jelen füzetébenis: „István alkotása az állam és egyház szorosegységén nyugodott s mihelyt nem többé akirály nevezte ki egyháza vezetőit, az egységmegszűnt s a két tényező viszonyában új korszakkezdődött. (241. 1.) Teljesen germán felfogás!Nem úgy volt az. Más milyen természetű ami alkotmányunk kezdete és fejlődése: nálunk -hogy modern szóval éljünk – „az állam” ésaz egyház egyszerre kezdődtek, párhuzamosanhaladtak egymás mellett és önállóan fejlődtek.Az egyház ezen önállóságánál fogva annak a közigazgatásanem a király akarata, hanem a kánoniintézkedések értelmében történt. A király az egyházkegyura volt, egyéb semmi.Tehát azokat a német elméleteket, melyekalkotmányjogunkról való közfelfogást teljesen meghamisították,végre el kell hagyni s azt a magatermészete és a hazai források szerint kell tanítani,a mint azt Timon egyetemi tanár a legújabbJog– és Alkotmány-történetében teszi.De máiban is téved Acsády. Még mást isken reá az egyházra, a mi különben az Árpádokalatt nálunk ismeretlen volt, de azért hogy abbanis bűnös az egyház. Arról beszél, hogy a királyságmásodik századában, a sok mindenféle trónvillongásközött, midőn a király is, meg rokonavagy testvére is pazarolta a királyi családi javakat,hogy híveket szerezzen, kifejlődött nálunka birtok-aristokrácia, mely azután sokfélekép befolyásoltaa király hatalmát. Ebben ő – teljesenérthetetlenül – a feudalizmus kifejlődését látjaés azt mondja: „A feudális nyugati eszmék be-