Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

350mondania: valóban jól történt, hogy a nemzetellenállt Józsefnek, mivel az nem a mi történetifejlődésünk, nem a nekünk való haladás volt, amivelJózsef akart boldogítani.Éppen az a példa, amelyre Concha a magyarrendek akkori maradiságával szemben mintegyszemrehányáskép hivatkozik, Lengyelországaz, amit ellene felhozhatok annak igazolására,hogy nem jól ítéli meg rendeink magatartását ésJózsef szellemét. Azt mondja: „Még a szerencsétlenLengyelország, a nemesi önkény és előjogföldje is, bizonyára a francia szellem befolyásakövetkeztében, több fogékonyságot mutat a koreszmékiránt, mint mi” (8. ].); más helyen pedig:„Lengyelország a legélénkebb érintkezésbenvan a szellemi téren irányadó Franciaországgal,eanek tudományával, irodalmával táplálkozik, közoktatásánakreformátora, Konarski, Fontenelle szalonjábanszívja magába élete vezérelveit; Varsókis Paris, hol Voltaire egy-egy levele jár kézrölkézre,a francia irány befolyása akkora, hogyRousseautól kérnek és kapnak tervet az alkotmányreformjához.” (26. 1.) Kérdem, használt Rousseauterve Lengyelországnak? Ugye nem? Lámaz a szerencsétlen ország már a térképről is levan törülve: mi meg itt vagyunk!Azt mondja továbbá Concha: a XVIII. századnemzetét ezért nem lehet felmenteni a szűkkeblűönzés vádja alól (4. 1.), én meg ellenkezőlegvagyok meggyőződve és önzését ez egyszergondviselésszerűnek nevezem. Elő volt-e ugyanis készítveakkor nemzetünk arra az új életmódra,aminőt a rendi alkotmány megváltoztatása, a jogegyenlőségkimondása követel? Bizony nem. Közelvagyunk a szatmári békekötéshez nagyon, hogyilyesmit csak feltételezhessünk is róla. Annyiranem volt előkészítve, hogy még a következő szá-