Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

293párti vagy katholikus ellenben maga a megtestesültgonosz, akinek még a lehellete sem olyan, mintmás rendes emberé. Megjegyzendő itt mindjárt,hogy azt az annyira óhajtott szatmári békét iskét kath. főúr fáradozásának köszönhetjük.Hát az ilyen felfogás beleillik a köznapipletykás életbe vagy a politikai pártok elfogultvilágába, de nem illik az igazságot nyomozó történetíróhoz!Bemutatóul, a tér szűke mi itt, csaknéhány ilyen részletével lehet foglalkoznom, azonbanfejetetejére van állítva az egész előadása.Egyszer sem volt eddig megjegyzése a felkelőksokszor igazán vandal pusztításaira, Thökölykegyetlenkedéseire, vagy most utoljára is, Rákóczyalatt, a kurucoknak Rákóczy által is felpanaszoltzsákmányolásaira; de III. Károly alatt,nyomban a béke megkötése után, a jogos kártalanítástkívánó királypártiak ellen ismételtenmár ilyen kirohanásokat intéz: „A. magyar főpapokés a labanc főurak, kik a kuruc világ idejénannyi üldözést és vagyoni károsodást szenvedtek (!),lihegtek a boszútól s győzelmeket kíméletlenülki akarták aknázni. Jutalmat kívántak hűségükért,kárpótlást szenvedéseikért s a kuruc mozgalomvezetőinek elkobzott jószágain akartak osztozkodni... megindították .a birtokfoglalást s a vallásüldözést,kényök-kedvök szerint éltek hatalmukkal”.(432. 1.) – Vagy „Károly király reformtevékenységehamar megfeneklett s minden térenhelyreállott a régi kormányrendszer, mely azalattvalók szellemi és anyagi érdekeivel egyarántnem törődött. Hogy ez oly gyorsan megtörtént,azt a magyar főpapok és főurak labanc érzelmei...okozták”. (436. 1.) – Vagy „1728-banKároly összehívta a 3-ik országgyűlést, de ott apapi szellem már olyan túlsúlyban volt, hogy