Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

204akkor még nyitrai püspöknek, vendége, annakradosnai nyaralójában, írta első magyar vitairatátMagyary István sárvári prédikátor ellen.(Fraknói: Pázmány Péter és kora I. 42. 1.) Ezzelteljes erejével megindult a tollharc, a prot. vádaknakmegvilágítása, az emberek kitanítása, amita protestánsok többé nem voltak képesek ellensúlyozni.Egyik főúr a másik után tér vissza azelhagyott kath. egyházba; a maradék pedig akétségbeesés erejével fog az önmentéshez s ez aharc képezi aztán az összes események mozgatóelemét, mely természetesen Mátyást is, mint katholikust,magával ragadja.Észreveszi ezt a változást Acsády, hiszenlehetetlen is ezt az eseményeken észre nem vennie,de csak később, Mátyás utódja, II. Ferdinándalatt s akkor sem méltatja kellő figyelemre.„Forgách és Pázmány érsekek – úgymond– mindinkább áttérítették a főurakat, kikközül folyton többen cseréltek hitet”, de egyúttalnem mulasztja el folytatólag hozzátenni: „s váltakaz udvar vak eszközévé, mely meg reájuk ruháztaa közhivatalokat, az összes befolyásosabb állásokats kizárólag nekik juttatta az államélet mindenelőnyét”. Itt megjegyzem, hogy így nem a történetíró,hanem csak a legfelekezetibb protestánsbeszélhet. Először is, s aki ismeri az akkori protestánsiratokat, a merő szitkozódásokat, igazat fognekem adni abban, hogy tanilag nagyon gyengelábon állhatott az akkori magyar Protestantismus,melyet az újságláz lecsillapultával legerősebboszlopai elhagynak. De elhagyni, tényleg elhagyták.Másodszor, ami azt a frázist illeti, hogy azilyenek aztán az udvar vak eszközeivé váltak,ennek a történetkutató előtt semmi értéke nincs.Mert az egyszerűen nem igaz.Tessék csak pl. Pázmánynak, a vezérnek,