Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

316jelentett, hogy: francia. III. Károly udvarábanmég a spanyol és olasz nyelvek uralkodtak, utóbba francia emelkedett túlsúlyra. A királyné neveltetéseis ez idegen szellemben és formák közötttörtént, azért egész életében legszívesebben beszéltés írt franciául, németül ellenben igen hibásan írt.Ha pedig a királyné és egész köre ily könynyenés szívesen meghódolt, szokásaiban és nyelvében,egy magasabb művelődés előtt, különösellenségeskedés kellett-e ahhoz, hogy a magyarnemességet hasonló hódolatra késztette? Nemlenne igaztalanabb az okoskodás, ha inkább vonzalmatés jóakaratot keresnénk benne. Nem törődötta saját nemzetiségével és mi mégis a magunkéirányában ma különös tiszteletre és gondozásraszeretnénk kötelezni. De csak ma követeljükezt, akkor, a polyglott nemzet körében,ilyesmi senkinek se jutott eszébe.Mivel akkor még a nemzetiségi eszme tudatateljesen hiányzott nekik (hiszen csak a napóleoniháborúk után hirdette Kölcsey, hogy nyelvébenél a nemzet!) s máskülönben is csak a rendestörténeti törvény az, ami akkor a magyaron teljesedett.Ε történeti törvény szerint az idegenműveltségi áramlat, mely hirtelen támad meg egynemzetet, rendeseu nyelvével hódít. Gondoljunkpl. csík a humanizmus virágzására Európában snálunk Mátyás kirily udvarában, nemde latinvolt az? Ez a folyamat ismétlődött M. Teréziakorában az átvett nyugati kultúra kapcsán, melycsak idővel változott át a nemzeti kultúra emelőjévé.De azzá aztán át kellett változnia. Mivelaz egész nemzet nem merült és nem merülhetettálomba, az idegen külső alatt folyton ott rejtőzötta nemzeti lélek, mely végre is föléje kerekedetts az idegen kultúra használható elemeitteljesen nemzetivé alakította át.