Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

311követni. Megvallom, én egész célom ez volt ezenzavart írásomban, miképen felébreszthetném nemzetünketivásra.” (Fraknói: Martinovics és társainakösszeesküvése. 1884. 2. 1.)Ezt tartván szem előtt, azt kell mondanunk,hogy a szatmári békétől és a Bécscsel való barátságosérintkezés idejétől kezdve, nem elkorcsosodui,(mi is korcsosodhatott volna el rajta!), hanemvalóban művelődni, szellemileg emelkednikezdett a magyar. Rálépett arra az útra, melyensok ingadozás, sok küldés és fáradságos munkaután a mai műveltségi állapothoz jutottunk.Azt sem lehet mondani, hogy azelőtt nemjárt volna Bécsbe a magyar, csakhogy akkor méga feszültség a dinasztia és a nemzet között útjátállta minden szellemi befolyásnak. A sok felhozhatópéldán kívül csak II. Rákóczy Ferencre hivatkozom,kinek ott palotája volt és magára BercsényiMiklósra, aki sokat járt Bécsbe, kivált azutolsó időben, nevezetesen hogy a felvidéki főkapitányságotelnyerje, ami, midőn el nem érte,lett egyik főoka haragjának. Akkor is éppen Bécsbekészült, midőn, szinte elindulásakor, Rákóczy elfogatásánakhírét vette; mire aztán BrúnóérólLengyelországba menekült. Valamint az sem áll,hogy a Bécscsel való érintkezés első sorban kergettevolna arisztokratáinkat tömérdek adósságbas vezetett volna sokat anyagi bukásba. Régi bajvolt ez, (Acsády i. régibb műve 144. 1.) melyetmás okok idéztek volt elő. Károlyi Sándor, s azelőtt már Wesselényi Ferenc, Nádasdy Ferenc,Esterházy Pál nádor, Draskovich Miklós, ZrínyiPéter stb. tömérdek adósságot hagytak magok után.