Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

412jeles szónokai, régi kipróbált erői, de egyiktiksem volt olyan, aki az elágazó nézeteket egyesíteni,társainak imponálni és a tanácskozások menetéredöntő befolyást gyakorolni képes lett volna.Nagy Pál már lejárta magát, Balogh, Beöthy,Bezerédy meg ilyen szerepre nem voltak alkalmasak.Azzá lett csakhamar Deák. Nemcsak ritkavonzó egyéni tulajdonságai és, ami akkor ritkavolt, a kor színvonalán álló műveltsége képesítettékerre, hanem a mód is, ahogy ő kezelte akérdéseket és az embereketAz ellenzék szerepe addig ugyanis merőellenkezésből állott, Patriotismusa tagadás – írjaróla Kölcsey. Deák tiszteletet ismert mindenirányban; ha a kérdéshez hozzászólott, abból tanultmindenki. Elveket és politikai eljárást mindigkeményen megtámadott, de kíméletes volt ellenfeleinekszemélye iránt. Szóval ő lett az ellenzéklelke, irányítója, oly tisztelettől környezve,hogy előtte nem csak a legnyakasabb párttag ismindig meghajolt, hanem a kormány is honorálnikezdte kivánatait. Így indult meg a reformaz 1832/6-ki diétán. (Áldor i. műve, 32. 1. –Csengery Deák F. emlékezete 1877. 25. 1.)Ezen történeti tények dacára Deák is, dekülönösen Széchenyi mégis háttérbe szorul Acsádykönyvében Kossuth alakja mellett, pedig Kossutheddig csupán s azt is csak kisebb keretben,hírlapírással foglalkozott és az akkori politikábanmég nem vett tényleges részt. Amidőn tehátSzéchenyivel és Deákkal még nem is volt állíthatóegy sorba, az időben ugyanis mint agitátorlegfellebb a becsukott Wesselényi Miklós volnaemlíthető, Acsádynál már is Kossuth viszi előttüka pálmát, mint „egyedüli politikai lángelme, akicsodaszerűen cselekedett.” A nemzetnek azonbanerről a pálmáról ezidő szerint még nem volt tudomása,az ő szeme Deákon csüngött.