Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

398sem könnyebb, mint leszólni az ilyen kormányokintézkedéseit, annál nehezebb azonban jól kormányozni,másokat jól vezetni; fogalma sincs azezzel járó nehézségekről annak, aki azt akár milyenkis körben meg nem próbálta. Szépen dikciózni,fényes eszméket hirdetni sokan tudnak, demég nem létezett a világon kormány, akivel mindenkimeg lett volna elégedve.Ezeket kellett közben megemlítenem, hogyAcsádynak erre a korszakra vonatkozó előadásárarátérhessek. Gyönyörűen, emelkedett stílusban ír,úgy hogy képes magával ragadni a laikust; azonbancsak azért, mert erről a korszakról csúnyánírni egyáltalán nem lehet. De midőn történetetkeresek benne, találok egy szép tollú vezércikkírót,hallom a mindent egyoldalúlag látó pártpolitikust,de a történetírót, az események pártatlanelbeszélőjét hiába keresem. Kérdem: miértezeket az eseményeket, miért a vezérlő egyéniségekethamis világításban mutogatni, mikor azokigaz világításban is oly nagyszerűek? Már pedigAcsády, hasonlóan a használatos történeti kézikönyveinkhez,szívével írta meg ezeket a lapjait,nem pedig a hidegen mérlegelő észszel. Csakhogyaz ilyen eljárás nagyon helyes az esztétikai fejtegetéseknél,de a történetírásban nincs helye.Itt nem kívánhatunk tetszeni senkinek, csak azigazságnak.Négy tényező körül forog főkép az 1825-1841-ig terjedő történet: az udvar, illetőleg akormány, továbbá Széchenyi, Deák és Kossuthkörül, mely utóbbiak itt kezdik szerepöket. Acsádyegyiket sem mutatja be történethűen.Az udvar, illetőleg a legnehezebb körülményekközött vezető akkori kormány magatartásáranincs egy méltányló szava, pedig itt vagyunk mégcsak a kezdet-kezdetén, amikor éppen azt kellene