Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

158ezt mondja: „Zápolyai János vajda már valamihúsz év óta játszotta a csendes, türelmes, várnitudó trónkövetelő szerepét” (14. I.); majd midőnpártja Székesfehérvárott tényleg királylyá választotta,azt mondja róla, hogy „húsz éves álmaimentek teljesedésbe”. (29. 1.) Amely vágya annálkárhoztatandóbb, mivel egy ízecske sem volt bennekirályi trónra való, de ezt már – mint hallottuk– Acsády is, itt is, meg a régibb könyvébenis elmondja. Vagy egy másik pont! Mostanifüzeteiben Acsády valami természetes dolognaktünteti fel, hogy János a váradi békekötés ellenéremegeskette a barátot, hogy trónját a töröksegítségével tartsa fenn gyermekének, mert hiszenhogy Ferdinánd nem teljesítette a feltételeket!Szilágyinál ellenkezőleg beszélt. Azt mondta,hogy a szerződés végrehajtását János életében„mindkét fél egyaránt elmulasztotta” (125. 1.) éstovábbá, hogy Ferdinánd „még sem vonta ki magátegészen azon kötelezettségek alól, melyekkela váradi béke a közös védelem terén terhelte”.(129. 1.)Igen-igen, így volt ez Zápolyayval az egészvonalon s nem úgy, mint ahogyan a mostani füzeteibenírja. Nagyon bűnös a haza szomorú sorsábanaz akkori magyar nemzedék s első sorbanZápolyay János az ő rossz példaadása által. Aző bűne, hogy Martinuzzi szavára aztán csakugyanbejött Szulejman s 1541-ben Buda elfoglalásávalmegindította az ország háromfelé osztását.A történet szigorú, de igazságos tanúskodásaszerint tehát itt magunkra kell ráolvasnunk azítéletet s Ferdinándra az egész felelősséget mégakkor sem lehet rátolni, ha mindjárt Habsburgs ha mindjárt katholikus is volt.Kretschmayr osztrák írónak a TörténetiÉletrajzok között magyarul is kiadott (1901) s