Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

420Ha ezeket a pontokat mellőzi, bizonyára nagyobbvisszhangra talált volna műve; de ily módona közönség nagy része csak annyit jegyzettmeg magának a vitából, hogy Széchenyi sértegetiKossuthot és Kossuth is, miután a P. Hírlap 51.cikkében „Egy-két szó magunkért” s külön könyvbenis felelt, megmaradt taktikájában annak, akiaddig volt.Annyiban tehát igaza van Acsádynak, hogyKossuth, mint hírlapíró, bizonyos tekintetben újirányt adott a politikai életnek, jobban mondvaolvasói gondolkodásának, miután voltak akkor máslapok és más olvasók is. A hírlapíró, mint mais látjuk, mindig befolyásolja olvasóit. Magánakaz új iránynak az értékét azonban Széchenyi fentebbinyilatkozataiból megbecsülhetjük.A következő években Széchenyi folytattaalkotó munkáját, Kossuth pedig írta Hírlapját.Közben megnyílt az 1843-4-ki országgyűlés.Acsády minden eddigi dicséretei dacára úgylátszikazonban, hogy akkor még nem néztékKossuthot többnek, mint egy szépen író hírlapírónak,mert arra, hogy, mint szinte elvárnók,követnek megválaszszák, senki, még Zemplén, aszülőmegye, sem gondolt. Acsády is konstatálja,hogy „bármennyire visszhangzott nevétől hazája(bizonyosan csak olvasóinak a köre), az újságírótegy vármegye sem léptette föl,” amit azzal indokol,hogy törvényhozói működésének ideje mégnem érkezett el. (678. 1.)Amíg azonban Kossuthot még követnek semléptették föl, nagy hiányát érezte az országgyűlésDeák Ferencnek, az előző két országgyűlésalső táblai vezérének. Zalában a szegényebb nemességleszavazta a házi adónak a követi utasításokközé való fölvételét, sőt a korteskedés közbenvalami hét ember életét is vesztette. Deák