Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

274kelésnek egyes szerencsés vagy kevésbé szerencsésmozzanatai, derék vagy kevésbé derék részesei felől.Ezek a kérdések már inkább csak tanulságosak,mint fontosak, amennyiben legfellebb a másfélszázévnyomorúságaitól megviselt nemzet akkorianyagi és szellemi állapotát, valamint alacsonyabbkulturfokát részletesebben tárják elibénk. Dc3, mondom,mindez aztán inkább csak tanulságos, mintfontos magának a felkelésnek a nemzeti jelentőségérenézve.ilyen részlet-kérdés mindjárt magának aháborúnak a kezdete, hogyan indult az meg?Acsády amint nem fogja föl ezen felkelésnemzeti fontosságát, neki az csak olyan,, mint azelőbbi felkelések bármelyike (407-23. 1.), úgynevezetesen a megindulását teljesen humisan adjaelő. A dolog nála sokkal ideálisabban kezdődik,mint ahogy azt magának Rákóczynak az előadásábólismerjük. Nála a felkelést a Felső-Tiszavidékének végnyomorba döntött népe kezdeményezi,holott pedig azt csupán Rákóczy munkácsiuradalmának egypár, nem is a legdolgosabb jobbágyakezdte; neki csakhamar „a rég elfojtottnemzeti érzés mindenütt elemi erővel tör ki” (410.1.), holott pedig „a vármegyék és a nemesi fölkelőcsapatok, melyek eleinte teljes erővel dolgoztaka paraszt fölkelés elfojtásán, csak kénytelenségbőlcsatlakoztak Rákóczyhoz”, mint műveelőző lapján ő maga – persze az említett nemzetiérzés rovására – helyesen megjegyzi.A kitörés kezdete, már t. i. innen hazulról,valóban nagyon egyszerű volt, afféle folytatásaaz 1697-ki parasztlázadásnak. Rákóczy munkácsijobbágyai ugyanis valamikép meghallották, hogyuruk nem halt meg a börtönben, hanem valaholLengyelországom bujdosik. 1703. tavaszán utánaküldték embereiket és sok keresés után, végre