Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

233tében tanulmányozzuk, azonnal látjuk, hogy a bajok,a küzdelmek, melyek Lipót alatt bekövetkeztek,nem a mi különleges szerencsétlenségünk,hanem az európai népek közös szerencsétlenségevoltak, az újkor felújított római jogi fejleményeiközött. Nálunk legfellebb az a különleges körülménysúlyosbíthatta a bajt, hogy az előző keservesvallási küzdelmek folytán mindkét fél – azudvar és a nemzet – viszonya még bizalmatlanabblett.Ha pedig így álltak akkor Európaszerte apolitikai viszonyok, ha ilyen volt az általa nos jogifelfogás, szinte másodrendű kérdés a hódító eszmévelszemben azt vizsgálni: micsoda ember voltI. Lipót s kik voltak a tanácsosai? Mindent megértetvelünk Pauler Gyula, midőn az éppea ezenáltalunk most tárgyalt részletre vonatkozó híresmonográfiájában ezt írja: „az elvnek következményeaz lett, hogy aki Lipótot személyesen ismerte,nem győzte eléggé csodálni jólelkűségét,jámborságát, míg aki csak országait és azok nyomorúságátlátta, hajlandó volt őt a legkegyetlenebbzsarnoknak tartani”. (Wesselényi Ferencnádor és társainak összeesküvése 2 kötetben.1876. I. 39. 1.) Annyira másodrendű volt személyea rendszer mellett!Acsády, aki általán szűk látókörben mozognilátszik, mégis csak I. Lipótra, s annak a személyérefekteti a súlyt és az események megítélésébena megszokott előítéletes utón halad.Elmondja (327. 1.) mintha csak abból lehetnemagyarázni a további fejleményeket, hogy Lipótotatyja papnak szánta, szerzetesi nevelésben részesítette,ámbár mikor testvérei halála után trónörököslett, világiasabb nevelést nyert. Hogy sokmindenre tanították, óra szerint szabályozott életetfolytatott, udvarias volt mindenkivel szemben.