Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

137lehetett volna arra, hogy a nemzetet egy erőslökéssel figyelmeztesse az új időkre és egyetértésre,valamint komoly munkára bírja-Az önzés, melyet itt annyit felemleget, végigvonul az egész előző történeten is, ez tehátnem oly különleges baja ennek a kornak, amelylyel a mohácsi csatavesztést igazolni lehetne.De azonfelül nem jól ítéli meg a külső viszonyokatsem. Az elhatalmasodott török ellenébena magyar kevés volt, itt csak egy európaikoalíció segíthetett volna, amint azt a pápákmindig hangoztatták. De vajjon volt-e ez lehetségesebben a korban, midőn mindenki V. Károlyhatalma ellen esküdött össze; midőn egyes fejedelmekinkább készek voltak a törökkel szövetkezni,mint a Habsburgok nagy hatalmát nézni?Midőn Luther is a törökkel való szövetkezésthirdette? Ugye nem; hát akkor kár annyiravádolni V. Károlyt és az osztrák Ferdinándot,hogy nem segítették meg a magyart, hogy elhagytáksógorukat, II. Lajost, midőn ők tulajdonképmagukon sem tudtak segíteni.Az meg egyenesen csak Acsády rosszlelkűségétőltelik ki, hogyan teszi felelőssé a pápát amohácsi veszteségért, állítván, hogy a pápa letiltottaLajost a törökkel való békekötéstől, amivelhogy később a mohácsi csatát idézte fel.(112, 114 1.) Mikor ellenezte (s nem tiltotta!) apápa a békekötést? Akkor, midőn még mindigvolt remény a török ellen ligát kötni, mikorazonban ez hiúnak bizonyult, ki volt egyedülibarátja országunknak a mohácsi csata idején? Apápa s Budán tartózkodó követe Burgio Antal.Fraknói levéltári kutatások nyomán oly részletesenmutatja ezt ki, (Magyarország összeköttetéseia sz. székkel. II. 342-413 1.) hogy lehetetlenhálára nem gerjednünk a szentszék iránt, melyet