Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

162a második évben a törökre. A pillanatnyi lelkesedésután volt hívei Ferdinándhoz állanak, méga szókimondó lantos, Tinódy Sebestyén is elhagytaJánost, Krónika című művét is Ferdinándnakajánlotta; mivel az a török barátkozás mégis csakellenkezett a magyar hagyománynyal, s Jánoseljárása egy nagyon erőltetett dolog volt, úgyhogy a török nélkül – s éppen ez volt a csúnyaság– könnyen leszorult volna a színtérről.Zápolyay halála után tehát György barátlép előtérbe s tovább erőlteti a rossz ügyet. Páratlanegy ravasz politikus volt ez a Martinuzzi,mintha csak az akkori olasz udvarok valamelyikébennevelkedett volna; ravaszságát ritka simasággalpárosítva úgy fonta terveit, hogy majd atörököt, majd a körülmények szerint Ferdinándotjátszva ki, minden dolga sikerül, de mindig úgy,hogy ő marad a felszínen, afféle koronázatlankirály ő, ki Caesarként ha Rómában nem lehet első,Spániában – Erdélyben – lesz azzá, míg amértéke be nem telik s amig politikai orgyilkosságnaknem esik végre áldozatul (1551.).Mindezt pedig Acsádyból olvasom ki, mivelGyörgy barát viselt dolgait csak egyfélekép lehetelmondani s a hiba ott kezdődik, hogy AcsádyGyörgy barát javára mesterségesen csoportosítjaezeket a tényeket, itt-ott elhallgat valamit s azutántótágast álló logikával egészen ellenkező következtetéseketvon le György jellemzésére, minta mi tetteiből következik.Mit tett ugyanis nyomban Zápolyay halálaután? Azt, amire a visegrádi esküje kötelezte.Követeket küldött a szultánhoz és a csecsemőJános Zsigmondot rögtön a temetés után királylyáválasztatta. Ez tiszta dolog. De nyomban meg-indítja a ravaszkodást is; mintha Ferdinándnakis jó barátja volna s állná a váradi békét, ki-