Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

260tezett, minden a rendi és felekezeti talajból fakadt.Az egyes osztályokat exclusív törekvésekjellemezték, úgy, hogy a ma oly szépen hangzószavaknak is, mint szabadság, hazafiság, emberiesség,akkor egészen más jelentésök volt, az is arendi és felekezeti korlátok közé szorult. Egyetemes,az egész nemzetre kiható jelentéssel egyáltalánnem bírtak, egy szétválasztó erő, melyetvalláskülömbség címén ismerünk, állott az emberekközött, a katholikus küzdött a maga szabadságáért,a protestáns is a magáért; hasonlóképmagas válaszfal állott a nemes és a joblágyokmilliói között. A népélet ilyenformán társadalmilagépen úgy szét volt forgácsolva, mint politikaiés vallási tekintetben, szóval valami egységestársadalom akkor ismeretlen volt. (134 1.)Megszűnt végre a munkakedv, amennyibena paraszt is jobbára elszokott a munkától.Ε helyett a rablási kedv általános volt már régen,melylyel karöltve járt a közbiztonság hiánya; különösenaz ungi és a zempléni rusnyákokat mondjákhírhedt zsiványoknak. (323 1.)Ilyen gyökeres romlásra jutott hazánk a ZápolyayJános török-hívása s az idegenből jöttvallási viszálykodás befészkelése óta.Ezekből látjuk, hogy midőn I. Lipót, Budavisszafoglalása, illetőleg a török teljes kiűzése után,átvette az országot, úgy állott, mint IV. Béla a tatárjárásután, sőt még rosszabbul. Új világot kellettteremtenie a puszta földből, az elrongyolódottnépből. Nem ment az újabb teher, baj és következésképelégedetlenség nélkül. Nem ment viszszahatásnélkül sem s részben ebben rejlenek aRákóczy-mozgalom gyökerei.