Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

479való volt s mégis biztosíthatom önt, hogy ezekvalóságos római szenátorok voltak a mostani pestiországgyűlésen együtt levőkhöz képest. Ha ezekközül egy tucatnak a fejét nem veszik, addig ebbenaz országban nem lesz csend és rend”. (94. 1.)Oly rohamosan fejlődtek a külső s belsőbajok, hogy azok felett való uralkodásra, eszközökhíján, még a legerélyesebb kéz is gyenge lettvolna, annál kevésbé volt alkalmas ez a vegyesérzelmű minisztérium. Kemény Zsigmond báró,képviselő, a 47-ki ellenzéki programra centralistáinakegyike, ezeket mondja róla: „A minisztériumsoha rá nem szánta magát arra, hogy miniszteripártot alkosson és a vezetőkkel rendesérintkezésbe jöjjön. Ellenben elég ügyetlen voltegy nagy bakot lőni, t. i. Kossuthot nevezte kia. minisztérium szónokának a parlamentben. Errőlprivative értesíttettünk,Úgy kellett tehát képzelnünk a dolgot, 1 ör,hogy Kossuth csak azt fogja órálni, ami a minisztertanácsbaneldöntve van; 2-or, hogy nekünkazt kell védeni az oppositió ellen, arait Kossuthelőterjesztett.Azonban rendszerint mit tett Kossuth?Változtatva adta elő a minisztertanács nézeteits aztán, midőn az oppositiótól e nézetekmegtámadtattak, még egyet fordított a dolgon ésszépen átszökött az ő nézeteikhez.A miniszterek dühöngtek magokban, de crisisektőlfélvén, kénytelenek voltak a szavazáskorKossuthtal együtt felállani. S mi eredt ebből?Az, hogy a mérsékelt emberek, kik a vitatkozáselején és folyama alatt szólottak, mindig nagyorral távozának a gyűlésből el; mert conservatívebbmodorban nyilatkoztak, mint – az eredménybőlmagából ítélve – a miniszterim cél-