Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

490koznak csupán azokra az egyházakra és javadalmakra,melyek a királyoktól alapíttattak. Ez nyertkifejezést IV. Béla 1263-ik évből való egyik oklevelében,melyben magát Magyarország összesegyházai kegyurának mondja. Ε szerint a magánkegyurasága királyi kegyuraságnak minden tekintetbenalá volt rendelve és királyaink ezt a jogota szentszék tudtával és beleegyezésével gyakorolták.(40. 1.)Rajner még szorosabb következtetésekre jut,magát a követségi jogot illetőleg is. Azt látjaugyan a hazai kútfőkből, hogy szent Istvánt apápák valamelyes egyházi kiváltsággal felruházták,de hogy milyen terjedelmű volt az, biztosanmegállapíthatónak nem gondolja. Szerinte „szentIstvánnak az apostoli követségből eredő felhatalmazásaa püspökségek betöltése körül igen korlátoltvolt: csakis a püspökség felállításakor elsőízben rendelhette az egyházmegye számára a püspökötés ebben is az electio canonica egy bizonyosformájához volt kötve, amennyiben tartozott afőpapok és szerzetes férfiak tanácsával élni. Amásod– és harmadízben való betöltésnél már ezenjogot sem gyakorolhatta, hanem ezen alkalmakkormár a rendes eljárásnak volt helye.” (424. 1.)Egyébiránt az a nézete, hogy nálunk kezdettőlfogva electio canonica révén töltettek bea püspöki székek, azon különbséggel, hogy ezenelectio canonica formája nem volt mindig egy ésugyanaz.Midőn pedig ez a két komoly tudós az elsőkirályaink egyházi hatalmára vonatkozó kérdéstfejtegeti, a XI. századi okmányok hiányának feltüntetésemellett, gondosan mérlegeli a későbbiadatokat: mi és mennyi következtethető belőlükaz előző korra. Vizsgálódásaik menete szemünk