Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

157Amit tehát János tett. midőn a váradi békemegszegésével megeskette Martinuzzit, hogy gyermekét– akkor még nem is tudta: fiu lesz-evagy leány? – a török támogatásával megtartjaa trónon s ez által állandósítja a haza kettéosztását,esetleg a török foglalásával előkészíti annakháromfelé osztását: oly tett volt, melyet egy magasabbérdek nem igazol; ezzel János csupánmagáért, a régi szenvedélyeért – szövetkezve atörökkel – kockáztatta a hazát, amiért is a beállottbajokért a felelősség első sorban őt terheli.Tudom, hogy ez az állítás nem felel meg atörténetünkben meghonosított s szinte közkeletűvévált felfogásnak, mely Jánost mint nemzeti királytdicsőíti, minden tettét menteni iparkodik s Ferdinándrahárítja a török hódoltságért a felelősséget.De én – támaszkodva magának Acsádynakelőadására is – ellenkezőleg látom a tényállásts erősen gyanítom, hogy Zápolyayból Ferdinándrovására a csakhamar elhatalmasodott hitujítókcsináltak nemzeti hőst, s vitték bele a történetbeezt a hamis felfogást; mivel a Zápolyay által felidézettzavar a protestantismus malmára hajtottaa vizet. Ezt a ferde nézetet azonban a tényekretámaszkodó objektív történet, mely felekezeti érdekekszolgálatába nem szegődik, sohasem fogjaigazolni.Hivatkozom ebben magára Acsádyra is, akiezt a korszakot a Szilágyi által szerkesztett Magyarnemzet történetében (V. köt. 1897-ben) máregyszer megírta. Mi máskép szól az a történet,mint a mit itt, ezekben a füzetekben, elbeszél!Mi máskép néz ki ott maga Zápolyay is? A mostanifüzeteiben pl. azt vitatja, hogy Zápolyaybansohasem volt meg az ambíció a trón után, „nemkapkodott a korona után, de el kellett fogadnia”,tehát rászorították. (138. 1.) Szilágyinál ellenben