Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

286történetalakító minden tényezőnek, nem pedigcsupán a németnek. Azért is oly nagy mérvben tanulságosakés élvezetesek.Acsády a III. Károlyról szóló részletébenmindent összegabajít. Tulajdonkép bűnös nálamindenki, mentség nélkül. Szerinte a német minisztereks kivált a magyar főpapok és a labancfőurak bosszútól lihegnek; az alsó táblán még azegykori kurucok is szelíd bárányokká vedlenekát s némelyek túlbuzgalmukkal igyekeznek múltjokatfeledtetni; az országgyűlés a királyra ruházzaaz adó- és hadügy vezetését; az igazságszolgáltatásaz urak érdekeinek szolgál. A vármegye aföldesurak közege a szegénységgel szemben s halványsejtelme sincs másnemű hivatásáról; a helytartótanácsbana rendi és papi szellem uralkodik;in fine finali hogy ily formán „a király teljesennémet környezetének befolyása alá kerül, melyfélre igyekszik tolni a rendeket”, és pedig azokata rendeket, melyekről más helyen meg azt állítja,hogy különben „mindenben teljesítették a királykívánságát, ami nem a saját osztályérdekeikbeütközött”. – Ki értheti meg az ilyen oknyomozótörténetet? Ki lát itt be az eseményekbe?Eszerint megvádol ő mindenkit, de mégistalán legfőképp a rendeket. Csakhogy ez a vádígy egyszerűen odavetve teljesen igazságtalan;mivel, mondjon bármit is, a kuruc vér oly hirtelenmég sem változott ám át vízzé, csak a rohamosanfejlődő körülmények kerekedtek föléje oly súlylyal,hogy azt kellett hinnie, mikép ily körülményekközött amit tesz, az éppen okos hazafiságánaks az érinthetetlen ősi alkotmánya fentartásánaka követelménye. íme néhány adat ezen állításomigazolására.III. Károly idejében az ország lakosságacsak valami harmadfél millió volt, ebből 135,000