Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

385– Én, mérlegelve a lehetőségeket, sohasem leszekképes ezt elhinni, miután úgy látom, hogy mégma is, közel száz év multán, az alkotmányosság,a hozzá nem nevelt, vele élni nem tudó népnélmerő szemfényvesztés, leplezett egyeduralomtovábbra is.Ezeket meggondolva, nem csodálkozom többé,hogy már kortársai közül is egy Guizot, egyDisraeli igen kedvezően nyilatkoztak Metternichrőls hogy nálunk Beöthy Ákos, tanulmányozvairatait, hazánkhoz való l viszonyát illetőleg is,aminap oly melegen írt róla. „Jó lélekkel mondhatom,hogy ínég azóta sem olvastam osztrákállamférfi részéről oly helyes dolgokat, mint ami az ő tollából kikerült”. (I. mű 25. 1.) A monarchiakét része tekintetében is már az a megoldáslebegett szemei előtt, mely aztán 1867-bena kiegyezés néven elfogadtatott.Ismerve az általános helyzet okait, nézzükmár most hazánk állapotát az 1812-25 közöttiidőben közelebbről. Hagyományos módon folyt azélet, amint a rendi társadalom keretében csakfolyhat, miután azt Ferenc ezen korszaka teljesenaz előbbi állapotába helyezte vissza. Gyógyítgatjaa háborúból s a devalváció folytán támadtanyagi sebeit. Fönáll a vármegyei életteljesen, csak a gyámkodó kormány befolyásolja,olykor törvényellenes rendeleteivel felizgatja; aziskolát és a sajtót pedig egymaga vezeti. Azonbanne gondoljuk, hogy, eltekintve a jogi formától,mindenben helytelenül és a mi kárunkraintézkedik. Maga Acsády bevallja, hogy a vármegyéhezintézett rendeleteinek „egy része fölöttébbcélszerű volt, mert a vármegyei pénzkezelés,az árvaügy, a börtönügy, a közegészségiszolgálat javítására, a tisztviselők visszaélései,főleg a gyakori botozás ellen irányultak”. (618.