Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

226ugyan igazolta az eredmény, kivált 1632-ben; haakkor Rákóczy nem marad semleges, hanem elfogadjaa svéd szövetséget: bizton bekövetkezika dinasztia enyészete és a protestánsok véglegesdiadala. (Fraknói i. mű. 364. 1. és Szilágyii. mű 214. 1.)Hogy adja elő Acsády Pázmány ezen magatartását?Pázmány erdélyi politikájában nem látegyebet, mint alacsony intrikát Esterházy ellen.Mivel hogy az érsek a befolyásban nem akartengedni a nádornak, hanem többnek tartotta magátnála, úgymond: „ellene foglalt állást s ö, akiBethlen Gábornak mindig engesztelhetetlen ellenségevolt, egyszerre Rákóczy Györgynek barátjalett s Erdélyt a magyarság védbástyájának mondotta”.Ez egyszerűen alaptalan ráfogás; nemilyen kicsinyes gondolkodás embere volt Pázmány,valamint Rákóczy is egészen más ember volt, mintBethlen. Valóban sejtelme sincs annak Pázmánynyílt, egyenes jelleméről, fenkölt gondolkodásáról,aki olyasmit mond, hogy nem hazája érdekéből,hanem pusztán holmi kanapépör miatt – ismerthitbuzgósága ellenére – lett volna képes csatlakozniegy kálvinista fejedelemhez.Az meg éppen hallatlan, midőn Acsády Pázmánynemzeti érzését megvádolja azon a címen,hogy Pazmáneumába főleg a szláv, horvát, tótszármazású ifjakat édesgette, akik mint lelkészekitthon tót prédikációkkal, tót énekes könyvekkelsegítették elő az erőszakkal visszatérítettek eltótosodását.Tehát Pázmány tette volna ezt, akitótul se tudott s a magyarságnak, a tősgyökeresmagyar nyelvnek vezércsillaga irodalmunkban?Hogy honnan veszi Acsády ezt az adatot, nemtudom, Fraknói ismertetve az intézet szabályait,ezt mondja: „Különös tekintetben részesülnek afelvételnél az Erdélyből és a török hódoltságból