Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

292Továbbá a Bécscsel való barátságosabb érintkezésegyszerre megnyitotta előtte a tisztultabbízlést, a nyugatnak előhaladt s előtte addig ismeretlenszellemi életét; ez tetszett is neki, utánais kezdett vágyni. Csakhogy az a műveltség idegenhüvelyben kínálkozott neki, hogyan emelkedjékmost már annak a színvonalára, hogyan idomítsaazt át hirtelenében a saját nemzeti geniusához,mikor az ő házi berendezése, életmódja, gondolatköreeddig egészen más volt?Így talált a magyart az átalakulási korszaka 18. század elején, számos belső és külső nehézségével,a megoldandó problémák egész sorával,szinte páratlanul a nyugati népek történetében.Azért, aki ismeri a népek életének lélektanát,nem fog rá követ dobni, ha látja, hogy megújulásanem járt bajok nélkül, hogy nyeresége, szellemiemelkedése nem járt más irányú veszteségnélkül, csak azért, mivel az a megújulás rendestörvényei szerint alig is mehetett végbe máskép.A tárgyilagosan ítélő történetírás mindeztszámba veszi, de Acsádynak erről szóló fejtegetéseegy karrikatura. Azon kor szellemét, valamintaz átalakuló néplélek természetét – úgylátom – nem ismeri: hanem egyszerűen innena 20. század magaslatáról, a mai gondolkodásszerint, lebírálja az akkori eseményeket s mégisúgy adja a dolgot, mintha csak a 18. század elejénekmagyar történetét írná.Elfogultsága határt igazán nem ismer, aztlehet róla ismételni, amit Lánczy vetett volt Thalynaka szemére, hogy története csak vagy nagyonjó, vagy nagyon rossz emberekkel van megrakva,úgy azonban, hogy a nagyon jók a protestánsok,a nagyon rosszak mindig a katholikusok. Acsády-nak is a kuruc vagy a protestáns maga a legtökéletesebblény, akihez makula nem fér, a király-