Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

63elbírálás és megítélés alá esnék, mint ahogy aztma gondoljuk.De a pápa ezt nem tette, nem erőszakoltsenkit; nem jól tudja a dolgot Acsády. Bonifácpápa, mint előbb láttuk, az Anjou·kérdésbenegész Endre haláláig semleges maradt. Endrehalálakor azonban a réven vajúdó kérdés: Márianápolyi királynőnek, IV. László nővérének s Károlynagyanyjának a joga a trónra fölelevenült, actuálissálett s a pápa, mint a jogok védője, most mártényleg – amint máskép nem is tehetett – ezenjog mellett nyilatkozott. Ezzel szemben a távolabbijogot, IV. Béla unokáinak a jogát, nemtámogathatta. Azért annak érdekében küldtekövetét az országba s ezért, az ügy kiderítésecéljából, idézte a trónkövetelőket is Ítélőszéke elé.Nem akart ő tehát koronát osztogatni, hanemcsupán igazságot akart szolgáltatni a „legközelebbirokonnak.” (Fraknói Magyarország összeköttetéseia szentszékkel 114. 1.)Hogy aztán mit tanított az Unam Sanctambullában és miért voltak összeütközései a franciaSzép Fülöppel, az egészen más kérdés, az a magyartrón-kérdésre vonatkozással nem bírt. Magyarországgalszemben szt. István óta minden pápaegyformán viselkedett; ez a viselkedés pedigatyai volt, távol minden hűbéri gondolattól.Különben ügy látszik, a magyarok magok isrájöttek, hogy mindkét választottjukban vargátfogtak s azért se a pápai követ korteskedésére,sem Tamás érsek éles eszére nem igen volt szükség,hogy Károly pártját erősítsék. Vencel, mintSebestyén Gyula is mondja: méltatlannak tanúsítottamagát a királyi méltóságra, melyet könynyelműségével,dorbézolásával és kapzsiságávallealázott. (A magyar nemzet története 1889. 38. 1.)