Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

76igazságnak! Szilágyi nagy történelme bezzeg másképmondja el Zsigmond egész uralkodását, akönnyelmű emberét, kit a legnagyobb bajok iscsak pillanatra tudtak komoly gondolkodásra bírni.Idegenek töltötték be udvarát, ő alig vett komolyanrészt a kormányzás gondjaiban (409 1.), ígyaztán a főurak – s nemcsak a főpapok – a nápolyiLászló felé hajlottak. S midőn ráunva a könnyelműségérevégre 1401-ben az országnagyok Budánrátámadtak, csak azt kívánták, hogy „a cseheket,lengyeleket és a többi idegeneket űzze ki az országból”.„Ha ebbe beleegyezel – mondták -szívesen elfogadunk királyunknak”. (447 1.) És őmég ezt sem akarta tenni, akkor aztán elfogták.Acsády ezt nevezi papi forradalomnak.IX. Bonifácról pedig ezeket mondja Szilágyitörténelme: „Bonifác meleg érdeklődéssel támogattaZsigmondot a török ellen indított hadjáratában,s Magyarország iránt érzett különös jóindulatánakakart kifejezést adni, midőn Zsigmondleghívebb emberét, Kanizsai Jánost, előbb az esztergomifőegyházmegye érsekévé, majd egész Magyarországprímásává s az apostoli szentszék követévénevezte ki. Zsigmond csatlakozása Vencelés a francia király tervéhez (hogy Bonifác pápátleteszik, a nyugati egyházszakadás szomorú idejevolt ez) azonban rögtönös fordulatot idézett előmagatartásában. Nem lépett fel most sem nyíltana király ellen, amint hogy Zsigmond sem foglaltnyíltan állást a rheimsi határozat mellett; derokonszenvével most már teljesen a nápolyi királyfelé fordult, s befolyását a főpapság útján érvényesítve,lassan oda törekedett, hogy Zsigmondhíveit uruktól elidegenítse s ez által előkészítseLászló trónrajutását. S hozzáteszi: „Zsigmondmagaviseletével egészen elidegenítette magától