Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

492mint a többi egyházak fölött kegyuraságot, illetvefőkegyuraságot gyakoroltak olyképpen, hogy amagánkegyuraság is a király egyetemes kegyúrivagy főkegyúri jogával szoros alárendeltségi viszonybanállt, amely függőségi viszony nem ismagyarázható másként, mint csak úgy, hogy amagánkegyuraságot a királyi főkegyuraságból eredőnektekintették. (268. 1.)Nekem úgy látszik, hogy ez a Timonféle nézet,mely a magyar királyoknál mindent de mindenta pápai követség privilégiumából származtat ésaz egyházi javadalmak alapításával járó királyikegyuraságtól teljesen eltekint, csak oly véglet,mint az a másik Acsádynál, aki viszont e térenmindent, a pápa kizárásával, István királyi hatalmábóligyekszik levezetni. (A magyar birodalomtörténete I. 77. 1.)Teljesen más ez a nézet tehát, mint akárFraknói, akár pedig Rajner nézete, egybekötve aXI. és XII. században az egyetemes egyházbanáltalánossá vált electio canonica teljes kizárásával.Az az egy bizonyos, hogy a magyar királyokilyetén – Timonféle – egyházi hatalma olyanjogfejlődés volna, melynek hasonmását a többiállamokban nem találjuk. De az a kérdés, hagyvalóban így volt-e? Vajjon azon a különbségenkívül, mely egyházunk és a nyugat egyházai közöttfenállott annak folytán, hogy egyházunk ahűbéri békókat nem ismerte, megvolt-e még az akülörabség is, hogy királyaink szt. István utánapostoli követségi jogon nyugvó egyházi hatalmatis gyakoroltak és főkegyurak voltak, nem az egyházalapítás,hanem a követségi jog kiváltságoscímén?Az a kérdés, így volt-e ez?Ami történeti anyagot e kérdésre vonatkozó-