Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

284kedések dacára megerősítette a szatmári békét,Pozsonyba küldte vissza a szent koronát, melyeta kuruc mozgalmak idejében Bécsben őriztek, őmaga pedig (1712) május 19 én lejött Pozsonybas fehér lovon, magyar díszben vonult a várba,hol magyar beszéddel üdvözölték. Azt felelte magyarjainak,hogy az ország szerető atyja akar lenni.Valóban minden arra látszott mutatni, hogya kölcsönös megértés király és nemzet közöttvégre teljessé vált s hogy mindketten okultak amultakon. Nevezetesen a tapasztalat rátaníthattaaz udvart, hogy a nemzet hűségére és ragaszkodásáracsak akkor számíthat, ha ősi jogait éstörvényeit tiszteli. De a nemzet is észrevehette,hogy sok szenvedésének nem utolsó oka egyszernéltöbbször az volt, hogy a nemzeti érdek alábujtatott rút önzés izgatta a dinasztia ellen. Alevont tanulságok közelebb hozták egymáshoz anemzetet és királyát, valóban egymásnak kölcsönösjavára.Azonban a jó kezdetnek nem mindenbenmegfelelő volt a folytatás, már Károly idejében.Az újjáalakítás, a restaurálás munkája nem olymértékben haladt előre, amint az egy, magánakvisszaadott nemzetnél várható lett volna s azonkívül az újjáalakított vagy újból szervezett intézményekis mind inkább oda terelődtek, az addigis sokszor felpanaszolt régi csapásra, a bécsi kormánytólvaló függésbe. Azonfelül még egy új, addigismeretlen bajféle is kezdett jelentkezni: a nemzetegyes rétegeinek lassú elnemzetietlenedése,nyelvének, szokásainak részben idegennel valófelcserélése, már Károly alatt.A történetíróra ezek szerint fontos feladatvár itt, hogy ne csak megismertesse velünk azúj állapotokat, de azokat meg is értesse egyúttal:hogyan, mikép, mely okoknál fogva történt a dolog