Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

834történetét, ép oly hamisan fejezi azt be, midőnírja: „A királynő azon hitben hunyhatta le szemétörökre, hogy elérte célját s végleg diadalrajuttatta a császári rendszert Magyarországban”.Ha M. Terézia elérte ezt a célt, amely után sohasemtörekedett, hogyan értsük akkor fiának, II.Józsefnek az uralkodását? Hogyan lett volnalehetséges Józsefnek mindent felforgató absoluttevékenysége hazánkban és pedig az összállamérdekében, ha már anyja juttatta itt diadalra acsászári rendszert?Valóban szembetűnő az az ellenmondás,amelybe Acsády keveredik. Eljárása annál kevésbéérthető, mert ha ő maga a történeti korok szelleméneks mozgató okainak valami mélyebb felfogásáranem is mutatkozik képesnek, éppen MáriaTerézia uralkodását illetőleg megmutatta aztelőtte Marczali egy harmadik nagy művében (Magyarországtörténete II. József korában 1881. azelső kötetben), a melyben a megszokott előítéletekkelszemben annak a kornak való képét ésegész lélektanát tárta elé. Mily máskép látjuk aztmind tényeiben, mind pedig okaiban: mi volt pl.az akkori alkotmány a maga korhadt voltában smi mellette a királyi hatalom, melynek nevébeneljárt s végezte újításait Mária Terézia! (319-30 1.)Acsády csupán iskolai könyveink téves felfogását,valótlan állításait bővítette ki és kiadta,mint új történetet. Egy pontban azonban igazánúj: a szabadkőmívességnek szép színű bemutatásában.(526. 1.) Azt mondja, igazolni akarván elterjedését,hogy: „az a tettvágy, mely az akkoriállami viszonyok mellett az alkotmányos élethíján (?) másutt nem érvényesülhetett, e társulatbahúzódott”. Tehát az alkotmányos tettvágy húzódottvolna ide, midőn éppen, mint Marczalitól hallottuk,a megyei élet szélesen, szabadon fejlődött?