Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

126plébánosai, szerzetesek, tanítók vezetése alatt,”a mi épen nem mutat forradalmi hangulatra.Azután vezér kellett. Oly férfiúra volt szükség, aki a tömegekben bizalmat, ragaszkodást és lelkesedéstkelt. Erre főúr nem látszott képesítettneks azért Bakócz keze nem mondható „szerencsétlennek,”midőn erre a tisztre Dózsa Györgyötválasztotta, akiben, mint maga Acsády mondja (73.1.), volt katonai és szervező tehetség s aki „arról,hogy a szegénység megváltójává játszsza ki magáts új világrendet akarjon teremteni, mintannakelőtte, akképen kinevezése pillanatában semálmodott.” (72. 1.) Tehát a választás nem voltrossz.A keresztesek száma egy hónap alatt vagyszázezerre szaporodott s úgy látszott, hogy aSzent-szék reménysége teljesedésbe fog menni.Ami mégis megváltoztatta a hangulatot selégedetlenséget kezdett szülni a táborokban, azvolt, hogy az idő rövidsége miatt nem gondoskodtakkellőkép a nép ellátásáról s még inkább azoka hírek, hogy egyes urak, sürgős munkák idejelévén, visszakergetik a jobbágyokat. így kezdődteka támadások a nemesek udvarházai ellen.Bakócz megdöbbent s május 23-án a kereszteshadjárat kihirdetéséről szóló bullát viszszavonta,de hasztalan; a fölbújtogatott nép mostmár az izgatókra kezdett hallgatni s Dózsa, ámbárnehezen ment bele, új szerepre, népszabadítónakvállalkozott. A humanisták eszméiről mára nép is hallott valamit. így aztán a török elleniháborúból véres belháború lett, véres háború s„a halált megvető bátorság tényei, mondja Fraknóii. mű 149. 1., melyek e gyászos napokbannyilatkoztak, bebizonyították, hogy a kereszteshadjárat kihirdetésének terve nem könnyelműség,vagy tájékozatlanság sugallata volt; és a szeren-