Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

267kebelezi”. (394.1.) Azonban magától értetik – tettehozzá, – hogy aki valamely jószágra igényt tart,az köteles leszen tulajdoni jogát bebizonyítani.Amely jószághoz szabott idő alatt senki sem fogjatulajdoni jogát bebizonyítani, azokat – úgymond -nem kell a kamara által kezeltetni, mert ez esetbenvajmi keveset jövedelmeznének, hanem azokatel kell adni.Majd áttér az adó kényes kérdésére, s kiindulaz addigi állapotból, mivel – úgymond – „felségednekaz a legkegyelmesebb szándéka, hogy alehetőségig az ország törvényeihez alkalmazkodjunk”.A szükséghez képest – folyton tartván méga háború – felemeli az adót porták szerint, deegyúttal oly új elvet is mond ki, mely egymagábanvolt képes a fizetni nem igen szerető s nemis köteles nemesség közt forradalmat támasztani.„Ezen adót – úgymond – kivétel nélkül valamennyiuradalom s fekvő birtok fogná viselni, egysem vétetnék ki, bármily rendű vagy állapotú legyena birtokos, akár főpap, akár világi úr. akárnemes, akár káptalan, akár város, akár katonavagykamaratiszt; mert a méltányosság úgy kívánja,hogy mindenki viselje a terhet, aki élvezia hasznot”. Szakasztott így érvelt a közadózás mellettkésőbb Kossuth is a Pesti Hírlapjában. (Beöthy:A magyar államiság fejlődése 1903. II. 248.1.)Egy-egy portára összesen 36 frtot ajánl, hozzátévén:„Ezt az országgyűlés sem fogná túlságosnaktalálni, az országgyűlés, melynek megegyezéseszükséges az adó kivetéséhez, mivelhogy az illetőtörvény megtartására hittel kötelezte magát a felség”,íme Kollonicsnak alkotmányos érzéke!S ennek kapcsán még egy más újítást isajánl, mely által annyi addigi keserűséget lehetnemegszüntetni, azt t. i. hogy „az adónak felosztásátés behajtását ki kell venni a hadibiztosok és