Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

232pedig úgy a magyar, mint erdélyi részről éppenaz irányadók le akarták erről beszélni, mivel előreláttáka bajt, ami abból keletkezhetik, de ő csakneki ment vakon. A baj valóban csakhamar beis következett. 1657. januárban, télvíz idején indultseregével, de a svédek országuk védelmérenemsokára haza távoztak, Rákóczynak egész hadapedig, valami 20,000 ember, – Kemény Jánossal –a török által utána küldött tatárok fogságába jutott.(Szilágyi: II. Rákóczy György. 172. 1.)Ezzel aztán nemcsak Rákóczy, hanem magaErdély is a végromlásra került. A török, mivelakarata ellen cselekedett, hallani sem akart többéRákóczyról, letette s egymásután Barcsay Ákost,Kemény Jánost s végül a gyenge Apafy Mihálytválasztatta fejedelemmé. (1661.)így törött le Pázmány nemzeti politikájánaksarkköve: az erős és független Erdély, a melytőla bécsi udvarnak többé nem kellett tartania. Pedigitt – mint említettem – az irányadók gondolkozásátmár teljesen uralta a kormányzati abszolutizmus,nem mint a Habsburgoknak valamispeciális találmánya vagy törekvése, hanem mintazon eszmének a megnyilatkozása, mely az újkorkezdete óta mindenütt népszerűvé lett a trónokon.Az abszolutizmus ellen való mozgalmak márbejárták volt a Francia– és Angolországot, a Németföldets ha nálunk csak mást következnek, azt aviszonyoknak tulajdoníthatjuk, s talán most semkövetkeztek volna be egyhamar, ha Erdély el nembukik. Amint azonban elesett az ellensúly, az eszménekhódító útjára kellett indulnia, az alkotmányértvaló küzdelemnek be kellett állania, bárkiis lett volna I. Lipót helyén, valamint ha nemis azok; akik voltak, hanem mások a tanácsosai.Ugyanis ha történetünket nem kapcsoljuk ki azakkori európai történetből, hanem annak a kére-