Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

282ápril 18-án is írt a Szatmárt összegyűlt kurucrendeknek s fenn akarta bennök tartani a harcikedvet. Hasztalan, már csak kevesen osztoztakfelfogásában. Károlyi haza is hívta, ő azonbannem jött, amíg végre a lengyel földön nem érteéletének utolsó csalódása: a cár is hátat fordítottneki. Akkor aztán levonta az önalkotta helyzetbőla következményeket; itt hagyta nejét, gyermekeit,nagy fejedelmi vagyonát s előbb Parisba,onnan pedig a török hívására Konstantinápolybament, végre Rodostóban állapodott meg s megnyugvássalette a száműzetés keserű kenyerét.Mindent elhagyott, csak egyről nem tudott lemondanisoha, s csak ezt az egyet vitte magával emlékül:a független Magyarország ideálját. Ezértmarad ö, páratlanul a felkelők között, nemzetitörténetünknek egyik legrokonszenvesebb alakjamindig. (V. ö. Szilágyi története VII (576. ).)I. József király nem élte meg a tárgyalásokvégét, közben ápril 17-én meghalt. Utódjában,testvérében, III. Károlyban (1711-40.) a nemzetmagával és a szatmári békével teljesen rokonérzökirályt kapott. Spanyolországból, ahol bátyja halálakortartózkodott, mindjárt sietett válaszolniaz őt üdvözlő Károlyi Sándornak: mind a magyaroknaks erdélyieknek jogos kéréseibe beleegyezem,mind pedig az ő szerzendő és gyarapítandóhasznukra minden gondot fordítok. Marczaliis érdekes jellemzésében kiemeli róla, hogy „megvolta kellő érzéke az iránt, hogy minden nemzetetcsak saját szokásai, történeti jogai és szabadságaialapján lehet jól kormányozni”. (Szilágyitörténete VIII. 18. 1.)Jó előjelek között nyílt meg tehát történetünkúj korszaka, a szatmári békével kezdődőfontos újjáalakulási kor. Kétségtelenül jól is indultminden: országgyűléssel (1712-5), korona-