Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

405hanem felforgatás és a nemzet kára nélkül céltakart érni, folyton hirdette, hogy ha célt akarunkérni, szükségképen jó viszonyban kell maradnunkBécscsel s az ottani hatalmi tényezőkkel.Éppen ezen felfogásából következett az is,hogy pártvezérségre nem vállalkozhatott, de nemis tartotta magát arra alkalmasnak. Meggyőződéselévéu, hogy hazája jóléte csak a kormány és anemzet egységes összműködése által érhető el, azértsem a kormánypárt, sem az ellenzék zászlajáhozföltétlenül sohasem csatlakozott, hanem a kettőközt fennforgó ellentétet kiengesztelni törekedett.Ez volt Széchenyi már 1841 előtt. Mintteljesen aktív államférfiú állott a nemzet előtt,teljes programmal és nagyban dolgozva a társadalomátalakításán, úgy hogy előtte már nem állottmás jövő és más fejlődés, mint az, hogy programmjátaz utolsó betűig végrehajtsa.Deák országos szerepe valamivel később, az1832-6-ki országgyűlésen kezdődött, midőn szülőmegyéje,Zala, 1833. ápril 15-én bátyja, Antal,helyébe követévé választotta. De azzal még nemsokat mondtam, ha azt mondanám csupán, hogyországgyűlési követ volt, mivel ilyenek voltakmások is számosan. A valóság az, hogy alig lépettbe a diétára, ő lett az ellenzék vezető férfia,esze, aki új, finomabb modort hozott be a követekközé s neki, kivált tapintatos irányításának,köszönhetjük mindazokat a reform-vívmányokat,melyeket az 1832-ki és a 40-ki országgyűlések alkottak.Széchenyi, hogy úgy mondjam, a sociologusvolt, Deák ugyanezen eszméknek a jogásza, őtört nekik utat oda, ahol intézményi jelentőségreemelkedtek: a törvénykönyvbe. Elvtársak voltaktehát, csak egy körülmény választotta el őketegymástól, az, hogy Deák, mint annyi követtársa,nem tudott bízni a kormányban, míg Széchenyi