Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

503erejével bír, mint az ő ősi szállásbirtokuk és olysérthetetlen is az, amit a püspökség kapott, mintsérthetetlen az ő birtokuk, melyért pedig őseik izzadtakés küzdöttek s mely a Vérszerződésnél fogvavolt az ő tulajdonuk?Ugye józan eszű emberrel, pedig a szt.István-korabeli magyar is az volt, nem lehet elhitetni,hogy két dolog azonos, ha nem azonos?De azt se, hogy szállásjog erejével bír az a bírtok,amit, az illető meg nem szállt, hanem csakkésőbb adománykép kapott?Ha tehát szt. István az általa a püspökségeknekadományozott birtokokat a nemzetségi szállásokbóleredő szabad birtokokkal minden tekintetbenazonosította, amint tényleg azonosította is,azt csak úgy tehette, ha az az adományozott bírtokcsakugyan szállásbirtok volt, az ő családi bírtoka.Pedig kétségtelen, hogy ezen birtokokatazonosította, a szállásjog erejével bíróknak mondottaszt. István is, meg kortársai is. Tehát egyérvvel több ez arra nézve, hogy az egyházi bírtokokatne állami jószágból eredőknek, hanemszt. István családi birtokából történt alapítványoknaktartsuk. Olyanoknak, melyek a szt. Istvánáltal a világiaknak adományozott birtokok fölöttmég azon kiváló előjoggal is voltak fölruházva,hogy még ezeket a nemesi jószágokat magszakadásvagy hűtlenség esetén a király örökölte, addigaz egyház és az egyháziak javára tett adománynálilyen esetek sohasem állhattak elő. (Török:A magyarországi kath. egyházi vagyon tulajdonjoga.1897. 125. 1.)Szalay László szerint: „István mind a magáéból,mind Koppány, Gyula, Kean, Othum legyőzetéseután a hadi zsákmányból s a bukottak javaibóloly dús adományokkal látta el az egyházats az egyház férfiait, hogy ezeket a fekvő birtok