Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

256de sohasem oly rabulista módon, mint a jelenteljes s a nagy közönség számára írt művét, úgyhogy ebben nem tudok a régi Acsádyra ráismerni.A szóban lévő bajok megértésére – Acsádyemlített régibb műve nyomán – csak néhánymozzanatot emelek ki a tekintetben, hogy milyenekvoltak nálunk a közviszonyok, midőn Lipót– a Habsburgok között az első – a török kitakarodásaután az egész országot uralmaalá vette.A régibb Acsády szerint, a nagy tatárjárásóta nem volt az ország kétségbeejtőbb állapotban,mint a felszabadító háború idején. Csak az, akitudja, hogy birtokállománya soha oly csekély, határaioly természetellenesek, népessége annyiramegapadt, minden állami intézménye a reform, afelfrissítés hiányában annyira megrongált, társadalmaoly zilált, vezérlő osztályai politikai és vagyoniállásukban annyira megingatva nem voltak,csak az értheti meg igazán a helyzet összes veszélyeit,a válság egész nagyságát, mely egyszerrepolitikai-nemzeti, vallás-egyházi, szociális-gazdaságiés pedig minden irányban elementáris erejűvolt. (328 1.)Az ország tehát most egyszerre nyögte mindazokata bajokat, melyeket egy másfélszáz-évesháborús korszak csak előidézhet. Pusztulás jelentkezettmindenben: népben, földben s összes intézményeiben.A magyar korona egész mai területén1680. táján alig élt több két millió embernél, s aza csekély számú nép viselte ama nehéz, viharosidők minden terhét, minden keserűségét. Ε kisszám, a pestisen s a sokszor uralkodó járványokonkívül, a török uralomban találja magyarázatát.Ez az uralom egyszerűen emberirtás volt,pusztulás jelezte útjait; nemcsak az ingó vagyonra