Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

101Kellemes egy érzet tudni azt, hogy Mátyásegykor Budáról parancsolt Bécsnek, Brünnek,mint az ö városainak, mikor most épen megfordítvavagyunk s elmondhatjuk Vörösmartyval:Ősi dicsőségünk hol késel az éji homályban!Az egész füzet igen kellemes olvasmány,mert egykori szellemi nagyságunkról beszél, csakitt-ott akadunk néhány szóthangzó sorra, melybánt, mivel azt mutatja, hogy ez a sokat olvasott,sokat írt Acsády mégis csak dilettáns s mindenroutiueja mellett is szűkölködik az alapos tudásban.Ő úgy látszik csak sokat olvasott, de kevesettanult s még kevesebbet gondolkodott, innétítéleteiben sokszor az alaposság, a tárgyszerűségs az illető kor szellemébe való behatolásnak ahiánya jelentkezik Lássuk csak!Egy valódi történész, a ki ismeri az egyeskorok sajátos intézményeit és gondolkodását, Mátyáskoráról, tehát a XV. századról beszélve, egyáltalánnem mondhat ilyet: „A nép– és középiskolákataz állam még nem vonta be a hatáskörébe,ellenben a főiskolák ügyét Mátyás márállami ügynek kezdte tekinteni.” (740. 1.) Mekkoramodernizálása ez a XV. századnak! ÉsAcsády egyáltalán nem is veszi észre, hogy minttörténésznek nem is szabad arról a régi korról,amikor az iskola az egyház kizárólagos tulajdonátképezte, ilyen mai nyelven beszélnie, négy sorralalább egész naivul már ezt mondja: „Mátyáskirály már uralkodása első tizedében egy másikmagyar egyetem alapítását indította meg s erre1465-ben engedélyt kért A pápától.” Állami ügynektekinteni a főiskola ügyét s mégis a pápátólengedélyt kérni rá: ügye hebehurgya beszéd?S a mint a jogásznak, a jogtörténet ismerőjénekmeg kell botránkoznia az ilyen állításon,úgy megint a magyar irodalomtörténet tanára