Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

427sok módját és eszközét, nevezetesen az ily főbenjárókérdésekben a tömegek felizgatását, azAusztriához való viszony figyelembe nem vételét,ismételten és nyíltan kárhoztatta. S nem is kellettrá sokáig várni; mert ő sohasem hallgatott,valahányszor a közügy válságosabb fordulatot vett.Rövid időre rá megjelent legújabb műve. a Politikaiprogrammtöredékek s közkézen forgott.(Falk i. mű 220. 1.)Az „igaz szó” kimondásán kezdi (Gróf SzéchenyiIstván munkái. 1871. Heckenast kiad. III.259. 1.) s elemzi az ellenzék eljárását, mely mindenfeléolyan népszerű. „Távol vagyok ehhezképest– írja – a fiatalabb, a tapasztalatlanvért, vagy a nagy sokaságot amiatt gáncsolni,hogy az ellenzékhez csatlakozik vagy azt pártolja:mert hiszen ezen egyszerű tette által, netegyen egyébiránt semmit, de egyék, igyék,alugyék, kártyázzon napestig és élje a leghaszontalanabbhere szerepét, sokkal nagyobb polcravergődik a sokaság s kivált a fiatalabb honihölgyek kegyében, mint ha legbecsületesebbenfáradna hona körül vagy valami szolgálatbanévekig.” (265. 1.) Erős, szatirikus hang!Azután erős vágást mér az ellenzék „kiszsarnok fractió”-jára, melytől az ellenzéknek megkellene szabadulnia. Azonban „habár egyenkéntnégy szem közt máskép nyilatkozik is az ellenzéklegtöbb tagja, azért, mint a tapasztalás mutatja,collegialiter, kivált népes és főkép karzatosgyűlésben, hol az ellenzék túlsúlylyal bír, rendszerintaz érintett kis fractió legtúlzóbbjai döntikel a nap sorsát.” (272. 1. )Majd rátér arra az ismételt témájára, hogytöbb bizalommal kellene viselkedni a kormányiránt, miután „mindaz, mi tán nem leghelyesebbentörténik, nem azért történik így, mintha