Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

150Elek és Révay Ferenc, kik e kérdésben egyénilegérdekelve voltak, buzgón élesztették a királyharcikedvét.” (192 1.)És mit mond Zápolyayról? Azt, hogy „atrónra szükséges lelki tehetségekkel nem rendelkezett,se szervező, se hadvezéri tehetség nemvolt” (139. 1.); hogy „a királylyá választatásaután helytelenül viselkedett” (144. 1.). S ennekdacára, mint láttuk, mégis erőltette a dolgot ésa helyett, hogy megadta volna magát, tehetetlenségébenvégre a törököt hívta be.Hát még mi sokat foglal magában Acsádynakaz a két nyilatkozata, hogy „a veszély pillanatábanJános hasztalan hívta pártfeleit, az urakatfegyverre”; hogy „a hová fordult, ott mindenüttárulással találkozott”! (147. 1.) – Tudjuk,hogy azon időben nálunk az emberek elv-, vagymondjuk: pártváltoztatása milyen mindennaposjelenség volt! És ez már nem a németre, hanemmagára a nemzeti pártra vonatkozik, melyrőlmár akkor el lehetett volna mondani, amit UgrónGábor nem rég mondott, hogy gyenge nép, romlottértelmiség!Ha pedig ilyen volt mindjárt a Habsburgkorszakeleje s ez csak néhány általános adats az is csak Acsádyból véve; és ha így nevelték,ha így szoktatták magoknak már 1. Ferdinándotis, hogy az csak megutálhatta az emberek alávalóságát,akkor mit várjunk azután tovább?Acsády kifogásolja a Habsburg trónörökösöknevelését. Hát más udvaroknál másmilyen voltakkor a nevelés? Kifogásolja hatalmi terjeszkedéseketa nemzet jogai rovására. Hát másutt azonidőben talán máskép gondolkoztak az uralkodók?Hiszen éppen ez volt az újkor elejének uralkodónézete, ez volt maga a korszellem. Varga Ottóéppen ennek fejtegetésével vezeti be politikai