Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

75Kún-Lászlónál tette. Határozottan kedvence Aesádynaka könnyelmű Zsigmond. Itt is azt mondja,hogy Zsigmondnak emlékezetét „a papi, másrésztaz eretnek szellem befolyása alatti történetírásfeketítette be”. (520 1.) És miért kedvence? Látomelőadása folyamán a két okot. Az első az,midőn elmondja, hogy Zsigmond „a zsidók irántigyűlölet igazi okaival tisztában volt” (520!.), amiannyit jelent Acsádynál, hogy kedvelte a zsidókat,no és akkor Acsády szemében csak derék emberlehet. Meglátszik ez a hangulata azon is, midőn máshelyen, alább említi, hogy „nem tudott gazdálkodni,pénzzel bánni, időnkint valósággal szegény volt s akörülmények természetszerűen gyanús pénzműveletekrekényszerítették”. Szóval a gyanús pénzműveletekkelfoglalkozó embereknek arany napjaikvoltak alatta. Tehát Zsigmondnak derék embernekkellett lennie.A másik ok, amiért Acsády dicséri Zsigmondot,az, hogy rossz kormányzata, az általános elégedetlenségközepett, összeütközésbe hozta a főpapsággalmeg a sz. székkel is, tehát a mi történetírónknakaz eset kapcsán ismét van alkalmaegyet ütni a katholikusokon.És ebben aztán valósággal kéjeleg. Zsigmondkormányzata alatt „papi forradalomról” beszél.(536, 539 1.) A király 1401. évi elfogatását sVisegrádra zárását a püspököknek tulajdonítja(534 1.), sőt többet mond, hogy annak, hogy Zsigmonda török előrenyomulását meg nem akadályozhatta,egyenesen IX. Bonifác pápa lett volna azoka. „A magyar király – úgymond – ugyanakkor,mikor halálos csapást mérhetett volna atörökre, a pápa által támasztott felkelés leverésérekényszerűlt erejét s nemzete drága vérétvesztegetni”. (533 1.)Ez már aztán igazán arculütése a történeti