Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

303úgy érezte, hanem egész uralkodása alatt tényekkelis bebizonyítani iparkodott, amit a temesibánság visszacsatolásakor vejének és királyi helytartójának,Albert szász-tescheni hercegnek írt:„Megelégedésemre szolgál, hogy ... Magyarországboldogabbnak tartja magát, mint azelőtt volt. Énjó magyar asszony vagyok; szívem csordultig televan hálával ezen nemzet iránt”.A nagy királyné azonban ezen a nemzetiránt tanúsított őszinte jóakarata dacára sem kerülhetteel sorsát a közkézen forgó történetikönyveinkben. Habsburg volt, katholikus volt, azuralkodó vallás híve, tehát a történetírásunkatirányító felekezeti elfogultság szemében, bármités bárhogyan is tette volna az ország érdekében,mint atyjának, neki is okvetetlen magyarellenesnekkellett lennie. Az alkotmány rovására uralkodóvátette a császári rendszert, az országotosztrák tartomáuynyá sülyesztette és elnémetesítettea nemzetet. – így tanuljuk és tanítjuk eztma is iskoláiukban, a hivatalosan approbált könyvekből.Acsády még ezen is túllicitál. Az I. kötetbennyilatkozott, de aztán, mintha elszégyeltevolna magát, a II. kötet füzeteiben sokáig félbehagyottfanatizmusa, ismét hatványozottan tör kirajta, (473-530. 1.), nem csoda, megvan a magyarázatais. Hiszen, amivel szintén régen találkoztunke lapokon, ismét megjelenik nála az abizonyos pont, t. i. a zsidóság is, amelynek bántásapedig, mint M. Terézia alatt történt, mindig kiszokta hozni Acsádyt történetírói nyugalmából.Haragszik is nagyon. „Mintha Mária Terézia sejtettevolna – akire már ezelőtt is s azután isannyi tücsköt-bokrot összehány – hogy a magyarság(talán inkább a trencséni tótság, vagyungi, beregi oroszság?) gazdasági és nemzeti te-