Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

57A fönlévő oklevelek tehát Miklós pápabölcs és óvatos eljárásáról tanúskodnak; de arról,amiről Acsády álmodik: a koronának M. Károlynaktörtént adományozásáról, a hatalmi eszközök tárházánakrendelkezésére bocsátásáról vagy az államotfelforgató mű megindításáról nem tudnaksemmit. Még annak sem találjuk bennük határozottkifejezését, a mit Újházy mond (A magyarnemzet történelme. 1900. 86, i.), hogy a szentatya„a nápolyi követeléseknek fogta pártját.”Hasonlókép meseszámba megy, a mit Acsádyfolytatólag a hosszú széküresedés után pajtáváválasztott VIII Bonifácnak Endre alatt országunkhozvaló viszonyáról mond. (3Ő9-364. 1.) Hogy1297-ben Endre ellen „az irtó háborút megindította;u hogy „az eddigi akna munka helyettmegkezdte a nagy támadást”; hogy „a pápagondoskodott, hogy Ladomér halála után Gergelyprépost kerüljön az érseki székbe” s hogy végremegtette azt, a mit több bibornok nagy ostobaságnaknevezett, hogy „haddal küldte a dalmátrészekbe Károly trónkövetelőt.”Bonifác leveleiből ellenben azt látjuk, hogyámbár Károly Martell jogát – anyja révén -elismerte, elődjének tartózkodó magatartásátólnem tért el; nem küldött legátust az országba,a magyar főpapokat pedig meg sem kísérlettéelvonni Endrétől. Gergely prépostot az esztergomikáptalan a saját jogából választotta érseknek,a ki hogy aztán Anjou-párti lett, az az őegyéni belátásától függött. III. Endre király is szeretteaz ügyes, dolgos férfit (Pauler II. 578. 1.),a pápa meg nem volt ellene, legalább megbízhatóembert nyert benne, „a kitől a helyzet és viszonyokfelől alapos tájékoztatást remélt.”De azért midőn III. Endre két párthíve, acsanádi és veszprémi püspök 1300-ban, a nagy