Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

114dalom fejével gondolkozik s nem látja a XV.századi magyar társadalmat, mely a maitól teljesenelütőleg: a jogokat élvező nemesekből ésa jogon kívül álló jobbágyok tömegéből állott.Érezzük továbbá, hogy Acsády nemcsak rokonszenveza mai szocializmussal, hanem azt a jelentőségetis, melyet az 1848-ban életbeléptetettjogegyenlőség s a munkástömegek fokozódó értelmifejlettsége ezen tömegek mozgalmainak makölcsönöz, már abba az időbe viszi bele, midőnse az emberi jog, se a maihoz hasonló értelmifejlettség nem volt a tömegek tulajdona.A nemzetet kizárólag képező nemesség föésalsó nemességre oszlott ugyan, de már azonidőben folyton beszélni nemesi és munkás tömegekről,hogy „nem a tömeg dönté el a trónkérdést,hanem néhány régi és új főúri család”,hogy csak „a tömeg szívében élt a nemzeti eszme”(8. 1.), hogy „a nemesi és munkás tömegek sorábannőttön-nőtt az elégedetlenség, mely azországgyűlésen zajosan jutott kitörésre” (20. 1.)s ugyanezt száz más változatban mondani, teljesfélreismerése, vagy modernizálása azon időnek,miután a munkástömeg – a jobbágyságnak joganem lévén – itt csak a követküldő városokravonatkozhatik; már pedig ezeknek a polgáraiugyancsak nem voltak a mai munkástömegek,hanem privilégiumaik folytán vetekedtek az akkorinemességgel.Ezzel a ferdítésével, hogy már azon időrőlúgy beszél, mintha csak a mai szocialisták helyzetéttárgyalná, jár azután az a másik ferdítése,hogy míg ezeket „a munkástömegeket” teljes rokonszenvévelkiséri, azoknak tulajdonít erkölcsöt,nemzeti szellemet és lelki emelkedettséget, agazdag nemesség ellenben akár egy megvetésreméltó csőcselék neki: olyan ferde felfogás, aminő