Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

116nagyon erkölcstelen voltától, ez azon időben bizonyosértelemben csak olyan érdekes politikaibecsapás volt, mint újabban nálunk az a bizonyospogrányi megye-bizottsági választás, midőn mindenkiegyre szavazott, délután pedig, a szavazatokösszeszámlálásánál, egészen más lett megválasztva.Hogyan? Úgy, hogy még a szavazatszedőküldöttséga hátulsó szobába ebédelni ment,azalatt a harmadik szobából, a szavazási helyiségből,kivették a szavazó urnát s felcseréltékugyanolyan mással s más cédulákkal. – Aztmondták jóval később a bámulóknak, hogy ilyena politika! A politikai huncutságot tehát nemMacchiavellinek kellett feltalálnia.Azért, ha Acsády úgy beszélné el ezeket adolgokat, ahogy megtörténtek, szavunk sem volnahozzá, mert a történetírónak kötelessége, tekintetnélkül, hűen előadni az eseményeket. De ő folytoncélzatosan dolgozik, nagyít, vagy pedig kohololy történeti nézeteket, melyeknek semmi alapjuknincs.Így mindjárt azon kezdi, hogy az irányadókörök megígérték Mátyásnak, hogy fiát választjáka trónra s „amíg atyját sírba nem tették, mindenkiköréje gyűlt” (4. 1.), azután pedig megcsalták.Hát így egyszerűen állna a dolog? Fraknóia Szilágyi-féle történetben (IV. 336. lap)rámutat arra, hogy az önzőkön kívül voltakolyanok is, kik a helyzet igényeit magasabbszempontból vették fontolóra. A Bakóczról írtmonográfiájában pedig bőven kifejti (1889. 30.s. k. 1.). hogy a szószegés vádja nem illetheti aválasztó főurakat; mert mikor ők kötelezettségetvállaltak, hogy Mátyás utódául fiát elfogadják,azon utógondolattal, mondhatnók föltétellel cselekedtékazt, hogy Mátyás a maga életében viszikeresztül János herceg királylyá választását, elő-