Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

295Vagyis a török miatt szervezte ott a magyar katonaiőrvidéket. Nem látom ugyan, hogy milyenszeretetlenség rejlett ebben az eljárásában a magyariránt, de hogy a török beütésekre továbbrais kellett számítani, amint 1738-ban tényleg ismétpusztított is azon a vidéken, azt a történetbőltudom. Egyébiránt vajha adna az Isten a magyarnakma is egy olyanféle felszabadító ellenséget,aminő egykor Jenő főherceg volt, hogy segélyévelegy kicsit megtudnók tartani a magyar földet amagyar nép számára!Ha pedig már az általános politikai kérdéseketis így tárgyalja, képzelhetjük mekkora elfogultsággaltárgyalja aztán a vajúdó vallás– ésiskolaügyet III. Károly korában. Egyébiránt Acsádybármikor is szól hozzá a vallásügyi kérdéshez,itt vagy másutt, mindig avatatlanul beszél róla,e tekintetben se jogi, se történeti érzéke nincs.Lipót alatt, mint hallottuk, folyton az udvarnyakába varrta a protestánsok kiirtási szándékát,itt meg változatosság okáért ugyanazt a főpapságnaktulajdonítja. (454-7. 1.) A fegyverletételután – úgymond – a főpapság azonnal bőszindulattal vetette magát a másvallásúakra, annyira,hogy, mint tovább mondja, Pálffy Miklós nádormaga is kérte a királyt, fékezze meg a főpapságvérszomját. S így tovább.Hát már egész a főpapi vérszomjig jutottel, bizonyára máglyák is égtek, nem? Ezt ugyannem mondja, tényeket se hoz fel arra nézve, hogyannak a vérszomjnak a természete iránt tájékozhatnékmagunkat, de annál inkább dobálódzik aszavakkal, miután úgylátszik a többi munkáivalszerzett reputatióját, hogy komoly történetírószámba vétessék, ebben a művében egészen feladta.Teljes tudatlanságot színlel a tekintetben,mi volt abban az időben a jogi felfogás úgy ná-